+18 crap fetish

Térjünk el a megszokott pesszimizmustól, és térjünk át a perverzitásra. Ha ezt annak lehet nevezni, vagy egyszerűen aberrált képzavarnak. Mit is mondhatnék, az emberi elme csodákra képes, no meg a kreativitás. De ez..ez verhetetlen. Egyszerűen botrány. Amerikába jól ismert. Ajánlom az összes szexuálisan aberrált egyénnek, és a leszbikus párkapcsolatban élő nőknek, akiknek lapos a nemi életük. Saját felelőségre nézd meg, úgy gondolom. Én effektív jót nevettem rajta. Ezt a videót egyszer az életben kötelező látni! Morbid vagyok, tudom.: )

Katt a pazar videóért

A videó amúgy nem olyan új, M.O.-n annyira nem ismert.
Wikipédián elég sokat írnak a videóról.: )
Ehhez a bejegyzéshez nincs igazán megfelelő kép..hála, de azért kaptok képet, ha már a videót nem sikerült beilleszteni..veszteség.

Jelen

Nem érzem magamba a düh jeleit. Nincs benne, hiányzik egy részem. Szomorú vagyok és letört. Mondhatnám neutrális, már oly megszokott. Nem tudom, mit érzek, de tudom, hogy meglennék nélkül. A szemem már kiszáradt, sírni nem tudok, de ha tudnék, azt tenném. Gyenge maradtam. Nem szabadultam meg az érzéseimtől. Frusztrál. Hagi játéka igazán szép, illik a hangulatomhoz. Ez az egyetlen egy dolog, ami most felvidít. És egyetlen egy személy. Keveset beszélek vele az elmúlt hónapokban, és nagyon bánom. Vagyis ez nem igaz, mert nem én tehet róla, ezért nem bánhatom. Ajánlott nekem egy pályázatot. Még fizetni sem kell érte, ha részt akarok rajta venni. Novellát, vagy kisregényt kell írni. Részt veszek rajta, mert semmit sem veszítek vele. Max egy hozzáértő véleményezi nekem. Tanulok a hibáimból, és jobb leszek. Így hát fel a disszociatív személyiségzavaros aberrált novellájára. Arigato!

Never

Soha többé. Nem szeretném, soha többé. Gyengít, és csak erőtlennek látszanék. Erősnek kell lennem, és kegyetlennek, és érzéketlennek. Meg akarok szabadulni a kínzó gondolatoktól, nem engedhetem, hogy legyőzzenek. Az eszem erősebb, mint az érzéseim, bár ebben csak reménykedem, hogy így van. Szeretném elveszíteni a naivságomat, és durva lenni. Nem akarom, hogy ezért a tulajdonságomért kihasználjanak lelkileg, félek a következményektől, akkor is, ha nem éltem át még egyelőre soha, de nem is tervezem. Úgy gondolom, ez egy olyan érzés, amit felesleges átélni, s hónapokig szenvedni miatta. Nem szeretném pazarolni az időmet, hisz oly gyorsan vége lesz, ezt tudom jól. Nem maradhatok fenn sokáig, előbb utóbb a gondolkodásom felemészt. Mily skizofrén dolog, de mégis igaz. Így azt tanácsolom neked, ki olvassa a blogomat, szabadulj meg a fránya érzésektől, csak tönkre tesznek.

Kín

Felemészt. Összezavar. Nem tudok különbséget tenni a hazugságon, és az igazságon. Vagy már nem is léteznek. Minden olyan labilis, az érzéseim, a környezetem, kiakasztó. De túl leszek rajta egy idő után. Elmúlik, és egyszer visszatár. Látens betegség. Mily pazar. Meg akarom magamat értetni az emberekkel, de még sem sikerült, tán velem van a baj, tán ők nem értenek engem. Sose írtam az érzéseimről, tudomást sem vetten róluk, de egy idő után, már érzem, hogy léteznek, és megöl. Nem kell több gyötrelem, és zavartság. Ha lehetne egy kívánságom, biztosan megszabadítanám magamat az emberi érzésektől. Bár így meghalna bennem a kreativitás, és a művészi hajlam. Tán mégis jó valamire. Időnként. Bár ez is szubjektív. Mostantól nem kívánok ezen töprengeni, neutrálisnak hagyom őket, és úgy teszek mintha…Sayonara.

U.I.:új dizájn.gondoltam csinálok valamit ami télies hangulatú..már amennyire sikeredett.

Jégpihék

Oly gyönyörű, ahogy a hó visszaveri a fényt az égről. Oly pompás, és tiszta, mint a holtak lelke. Örömmel nézem, ahogy a szél felkapja a sok kis hópihét, s tovaszáll. Mily művészi és csodás látvány. Szeretem a telet. Szenvedélyesen fagyos, és zord, de még is valami van, ami melegséggel tölt el a látványtól, és az érzéstől. Nyugodt és pihent, semmi agresszió, amiért én igazából oda vagyok. Remélem, marad a hófedtetájak, bánnám, ha máris elillannának. Disztímiás érzést keltene bennem. Hát, élvezzük együtt a hideg tisztaságot.

Tudatos tudatlanság

Lehet, hogy egy fehér szobában fekszem lebilincselve, és ezt csak képzelem? Nem is ez a valós életem? Csak egy látomás, egy skizofrén látkép, hogy itt ülök, és gondolataimat betűkbe foglalom. Semmisem valós, csak a képzelet szülöttei, a kiút a magányból. Nem tudom, de ha ez egy álom, miért ily kegyetlen? Ez vagy ez mazohista álom? És ebben az ön szadista álomban, is álmodok a jövőmről, a beteljesülni vágyó dolgokról? Kegyetlen a tudat, kegyetlenek az érzelmek, kegyetlen, hogy mazohista látképben élek, és követ a halál. 

Neutrális humanoidok

Nos, most megint szeretném ócsárolni az ismerőseimet. Nincs nyomos okom rá, csak amikor meglátom a neveket MSN-en elfog az utálat, akiket egykor szerettem. Hazudtam, én erre nem vagyok képes.Magas fokú emberi érzelmeket, csak 1-2 ember felé táplálok. Bocs, majd máskor.:] Összegezve, ezek az illetők, nevezzük őket neutrális humanoidnak, a maguknak megfelelő értelmiséggel ötvözve, vagy be van magától szarva, de valami istentelenül, vagy ócsárolja magát, hogy az ellenkezőt hallhassa, és kapjon valami pozitív táppontot. Csak tudnám minek nekem, írja le amikor 1, én túl szignifikáns vagyok az ő „problémáihoz”, és úgy se fogok neki pozitívan megnyilvánulni, szívtad Drága.2, kit érdekel, hogy rondának tartja magát, vagy éppenséggel egy buta kurvának? Hol nem szarom én ezt le? Már bocsánat a rusztikus kifejezésért. A másik másodpercenként más véleménnyel drukkol elő.Vagy skizofrén, vagy szimplán hülye, fogalmam sincs, de ritka-ritka idegesítő, hála nem nagy szerepet foglal az életembe. Ő mondjuk nem olyan súlyos. A harmadik..ő valami világi…ismert kb 30 perce, és azt mondta, hogy mennyire imád engem, meg milyen jó barátja vagyok tödödötödödö..írok rá MSN, akkor már durván egy éve ismerem…nem reagál..többször előadta ezt, felbaszta az agyamat és töröltem az anyjába, HD-n írtam neki üzenőfalra, gondolod arra reagált?:’D..Ránézett az adatlapomra, és szavazott, és tudja, hogy én írtam neki.No mindegy, összegezve..sose bízz meg a másikba…vagy átbasznak, vagy felületes barmok, nekem elhiheted, tele vagyok hülyékkel.

Táán szubjektív?

Drágaságooom, nem sokáig bírtad a szenvedés fertőjében. :)Tán nem bírod az éles Szűzies kritikát? Oooh, milyen kár.Pedig úgy élveztem, akárcsak az álomvilágom. Képtelen vagy elfogadni,ha valakinek igaza van .És vesztedre, nekem az volt. Egy olyan emberrel akartál vívni, aki már profi, de te amatőr létedre mégis szembe száltál vele. El kell gondolkodnia kritikámon, nem letiltani, és bevágni a durcit Cicám. És említetted is, hogy mostanság mindenki megtalál, és idézem „lebassz” a viselkedésed miatt, de én vagyok a patkány.
Nos, a szubjektív véleményem az, hogyha nem csak én, hanem másik is elmondják veled szemben a problémájukat, akkor tényleg nekem kéne magamba nézni, vagy leginkább neked? A válasz objektív és logikus, hát persze, hogy NEKED. Sose az értelmesebbet (engem) hibáztasd, hanem önmagadat, hiszen veled van a baj. Amíg én szignifikáns személy vagyok… nárcizmusom, pazar, addig te egy neutrális személy vagy. Ez az én véleményem…és remélem, tudod mi az a szubjektív, és objektív. ;)

Szokásos elmélet

Igen. Elbizonytalanítottak, és rosszul esett. De még nem hagyhatom abba, még nem. Küzdenem kell, azért amit el akarok érni. Kezdetlegesen is ezen vagyok. Kisebb-nagyobb sikerekkel, de egyszer ezen is túllendülök, és a negatív kritikából is tanulhat az ember. De olyan kellemetlen, hogy az ember igazán a negatív kritikát tartja az emlékezetében. De a pozitív véleményt… soha… pedig többet ér. Ha azt érzi az ember, hogy támogatják akkor nem azért harcol, hogy elismerjék, hanem azokért harcol, akik elismerik. Bár ez oly szubjektív. De így másnap, már úgy érzem, mintha ezer éve történt volna, és nem tudom miért. Mellékesen…jó lenne, ha egyik ismerősöm nem zaklatna..kezd idegesíteni a létezése.

Üzenet a Pokolból

Igen, a pokolban vagyok. Elég frusztráló, de hát mit tegyek. Végre van pár szabad percem a szadizmusban. Érdekesen indult a reggelem, csellóval a buszon igazán mókás volt. Rendesen megnéztek. Mikor beértem a purgatóriumra emlékeztető épületbe, megrettentem. Mindig elfog a lámpaláz. Csellóval a hátamon, a tudatlan emberek között kik nem értékelik a művészetet, és oly könnyednek látják, hisz oly nehéz. Nem könnyű a hamisságot tisztává varázsolni, főleg egy elhangolt hangszeren. De már csak egy óra és jön a teljes megaláztatás. Társaim "könyörgése" olyan idegessé tesz, hogy köpni-nyelni képtelen vagyok. De ezen túl kell esnem. A zenei életben le kell küzdenem a szégyenlősségemet, és ez igen jó alkalom. Le kell győzni a félelmeket. Én nem akarok egy rottweiler harapást az arcomon, hogy ráébredjek mennyit halasztottam és lépnek kellett volna. Meg kell tanulnom, hogy ne mások véleményétől függjek. Mert mindig lesz olyan, ki szeret, és olyan is ki nem. És meg kell tanulnom, hogy ne a negatív kritikákból tápláljam a disztímiámat, hanem a pozitív visszajelzésekből, hogy tápláljam az önmagam iránti bizalmat. The Naughty Veronica-nak igaza van. Ne érdekeljen a mások véleménye, mindig a magad boldogságával törődj. Mert az emberek csak eltaposnak, és lehúznak magukhoz.

Kettős Énség.

Agyamba hatolt kettőség, ami gyilkol engem, gyilkolja a másikat.
Ki vagyok én valójában a gonosz mutáns vagy a menekülő halálra ítélt?
Kettőségem bajba sodort nincs menekvés itt a vég. Dögölj meg te ki eredetileg nem én vagyok, de bennem vagy takarodj. Égő sebeim forrása, te idióta utálatod szülöttei. Önutálat, vagy szimplán skizó, de érzem a fájdalmat. Harcolsz ellenem, harcolok ellened. De rohadtul nem tudom, hogy én kivagyok. Így hát aki most vagyok, te másik szűnj meg. Tükörbe nézve és csak a sebes arcomat látom, amit megvágtál. Vér folyik a pofámon, íze émelyít, szaga a halál kezdete. Töprengek azon, amikor te én vagyok a testembe, nem érzed-e a fizikai gyötrelmet? Vagy mosolyogva mazohista vágyaidat dédelgeted? Unlak már, megsemmisítelek téged, és önmagamat is, vagy ez a gondolat talán még egy énem aberrált ötlete? Legyőztél, nálad van a fegyver, de együtt végezzük.

Utolsó?!

Mint említettem, az Egyetlennek elmondtam a titkomat, hát elmondtam a másik illetőnek is. Elegánsan fogadta. Úgy vettem ki gondolat menetéből, hogy nem is igazán érti, miért hazudtam, hisz így is érdekes vagyok, és más, miért kell nekem ilyet tennem, hisz értelmetlen. És ő is, jó baráthoz méltóan megbocsátott. Meg köszönte, hogy őszinte voltam vele, és elmondtam. Igazából én azt sajnálom, hogy most mondtam el neki, évek múlva. De ő annyit reagált rá, hogy jobb később, mint soha. Ezért igazán Köszönöm, hogy itt vagy Nekem.[Ł]
És ez vonatkozik az Egyetlenre is.[Ł] :]

Sosem elég

Nos igen sosem elég. Az egyetlennek elmondtam az én féltve őrzött titkomat. És érdekesen fogadta. Nem az avval volt elfoglalva, hogy átvágtam éveken keresztül, hanem egészen más reakciója volt még pediglen „Örülök, hogy elmondtad, és nem értem, hanem magad miatt fontos ez igazán.” Nem szó szerint ezt monda, de ez volt a lényege. És köszönöm neki, hogy ez volt rá a véleménye. Nem az önzőség, amit egyesek produkálnak. De megint felvetettem magamban az ötletet… el kell mondanom még egy embernek. Nem azért, hogy próbálgassam neki mi a reakciója, hanem mert úgy érzem és ez kivételes, de szerintem ő is megérdemli, hogy megtudja. Szeretnék vele 100%-ig őszinte lenni, még akkor is, ha a fél életemből nagyzolás miatt hazudtam. Nos igen sose fogadtam el a sivár életemet, ezért csomó idióta dolgot kivetíttettem az életemre, ami csak az álmaimba szerepelt. Azóta változtak az idők, én is megváltoztam, és az emberekhez való viszonylásom is megváltozott. Akik már kezdetektől velem vannak, és nem hagytak ott azoknak köszönöm. Annak a durván 2 embernek. Persze ott van még az a plusz egy. Akivel nem tudom mi a helyzet, hisz annyiszor összevesztünk, és kibékültünk, bár most jóba vagyunk, de mi az igazság? Vele is szeretnék őszinte lenni, de számomra olyan kiismerhetelen, ennyire lehetetlen, hogy valakit ne tudjak megismerni 4 év alatt, vagy ennyit változik percek alatt? Szeretnélek végre igazán belülről megismerni te Nyilas. Még akkor is, ha ez lehetetlen. :] Visszatérve. A másik illető, akinek meg kell tudni a titkomat, meg fogja tudni, minél előbb remélem.

Babák

A titkos ajtó, ami mögött a babák lapulnak, előhozza zsigereidből a halálfélelmet, és érzed a halál szagát. Este mikor már álmaidba jársz, megtámadnak, körül vesznek, és elvágják a nyakad. Milyen szörnyű vég, és milyen groteszk halál. Értetlen ismerősök, akik kutatják halálod okát, de nem lelik. A babák szépen csöndbe, bazsalyognak, nevetnek a tudatlanokon, akik nem hisznek a túlvilági démonokban. És te, aki nem is gondolod, mi bújhatott meg a kis szekrényed titkos rései között, paranoia nélküli világodban békésen ugrándozol. Nem is figyelve a mocskos részletekre, megtámadnak az álnok gyilkosok, akik baba testet öltöttek, és fej tekergetve fojtanak meg legkedvesebb álmodba. De szerinted, van Isten. Szerintem, van szadista halál.

Mazohista gondolatok..

Sose értettem egyeseket, remények és álmok nélkül élik a való életet. Semmi menekülés, csak a puszta valóság, ami felemészti még a legerősebbet is. Amikor van kiút nem, használják és natúr halandóként élnek. Nem bűn, csak szomorú. Mindig az életben élni úgy, hogy nem szakadsz ki, amikor lehunyod a szemed és álmodozol, mazohizmus. Nem előírt kötelezettség, csak egy lehetőség megszabadulni mindentől. Vagy ők azok az emberek, akik felszínes érzelmekkel vannak felruházva, és nem hisznek semmiben?