Nos igen sosem elég. Az egyetlennek elmondtam az én féltve őrzött titkomat. És érdekesen fogadta. Nem az avval volt elfoglalva, hogy átvágtam éveken keresztül, hanem egészen más reakciója volt még pediglen „Örülök, hogy elmondtad, és nem értem, hanem magad miatt fontos ez igazán.” Nem szó szerint ezt monda, de ez volt a lényege. És köszönöm neki, hogy ez volt rá a véleménye. Nem az önzőség, amit egyesek produkálnak. De megint felvetettem magamban az ötletet… el kell mondanom még egy embernek. Nem azért, hogy próbálgassam neki mi a reakciója, hanem mert úgy érzem és ez kivételes, de szerintem ő is megérdemli, hogy megtudja. Szeretnék vele 100%-ig őszinte lenni, még akkor is, ha a fél életemből nagyzolás miatt hazudtam. Nos igen sose fogadtam el a sivár életemet, ezért csomó idióta dolgot kivetíttettem az életemre, ami csak az álmaimba szerepelt. Azóta változtak az idők, én is megváltoztam, és az emberekhez való viszonylásom is megváltozott. Akik már kezdetektől velem vannak, és nem hagytak ott azoknak köszönöm. Annak a durván 2 embernek. Persze ott van még az a plusz egy. Akivel nem tudom mi a helyzet, hisz annyiszor összevesztünk, és kibékültünk, bár most jóba vagyunk, de mi az igazság? Vele is szeretnék őszinte lenni, de számomra olyan kiismerhetelen, ennyire lehetetlen, hogy valakit ne tudjak megismerni 4 év alatt, vagy ennyit változik percek alatt? Szeretnélek végre igazán belülről megismerni te Nyilas. Még akkor is, ha ez lehetetlen. :] Visszatérve. A másik illető, akinek meg kell tudni a titkomat, meg fogja tudni, minél előbb remélem.
