2/06/2010

Ennyi Drágáim

Egy újabb pont. Sosem foglak titeket, embereket megérteni. Mindent olyan nagydobra vertek. Meg rökönyödtök a nyers, és őszinte megnyilvánulásokon, nem bírjátok, ha valamit eléd basznak, és az úgy van. Nem értem, miért kéne azt hánytorgatni, hogy senkinek sem segítek. Tőlem bárki szenvedhet, sose fogom a terhét megkönnyíteni. Erre mondják, hogy egy érzéketlen kígyó vagyok. Még mindig jobb, mint érzelmekkel élni, a semmi közepén, és szenvedni a semmiért. Szeretek érzéketlen lenni. Kezdjük ott, hogy semmit sem veszek komolyan. Ha elolvasod a „Kiskorúak molesztálása, avagy a farkamra húztam a kislányomat” bejegyzésemet, akkor mindent megértesz, úgy gondolom. Ja és még, hogy senki se szálljon el magától: Drága barátaim/közeli ismerőseim, épp hogy leszarom. 

XoXo.Missy.Peace.