Eme mondat mily édes hatású, és kedves. Minden ember pozitívan stimulál, míg egyeseket idegesít, vagy éppenséggel nem ért vele egyet. Mert lássuk be, nincsenek barátok, csak közeli ismerősök, bármily fájó igazság is, de ez van cunci mókus. Senki sem olyan érző lény, mint amennyire szeretnénk, senki sem az, aminek látszik/ amit játszik. Mindenki önző, nincs lelki tiszta humanoid. Én se vagyok barát, akik azt hiszik, hogy mégis, és ezt jól legyezzétek meg. De ki is azok, akik azt állítják, hogy ölnek a barátokért? Általában tinédzser betegség eme rettenetes és értelmetlen kijelentés, de ez mind az unintelligens azt hiszik, éreznek rétegtől, származik. Függnek a külvilágtól, és roppant bunkók, de ettől függetlenül, hogy legyen bennük valami pozitív is, ezért kijelentik, hogy ők már pediglen ölnek a közeli ismerősökért az úgy nevezett barát gúnynéven ismert emberekért. A legtöbbjük, szeretik a cuki dolgokat, és próbálnak baszott egyediek lenni, csak éppenséggel annyi van belőlük, mint hideg helyen oroszok. Mindig odamondósan közvetítik problémájuk, és szentül meg vannak győződve, hogy ők aztán senkik, de ahogy előadják magukat, abból látszik, hogy az önmagamtól beszarok szint elég nagy. Szóval, amellett, hogy hülyék és senkik (!) amellett még skizofrének is. Nagyon szedett-vedett társaság, és még határozótlanok is. Egy szóval közösségi selejtek. Arigatou Gozaimaaaasu.^ ^
