Igen. Elbizonytalanítottak, és rosszul esett. De még nem hagyhatom abba, még nem. Küzdenem kell, azért amit el akarok érni. Kezdetlegesen is ezen vagyok. Kisebb-nagyobb sikerekkel, de egyszer ezen is túllendülök, és a negatív kritikából is tanulhat az ember. De olyan kellemetlen, hogy az ember igazán a negatív kritikát tartja az emlékezetében. De a pozitív véleményt… soha… pedig többet ér. Ha azt érzi az ember, hogy támogatják akkor nem azért harcol, hogy elismerjék, hanem azokért harcol, akik elismerik. Bár ez oly szubjektív. De így másnap, már úgy érzem, mintha ezer éve történt volna, és nem tudom miért. Mellékesen…jó lenne, ha egyik ismerősöm nem zaklatna..kezd idegesíteni a létezése.
Igen, a pokolban vagyok. Elég frusztráló, de hát mit tegyek. Végre van pár szabad percem a szadizmusban. Érdekesen indult a reggelem, csellóval a buszon igazán mókás volt. Rendesen megnéztek. Mikor beértem a purgatóriumra emlékeztető épületbe, megrettentem. Mindig elfog a lámpaláz. Csellóval a hátamon, a tudatlan emberek között kik nem értékelik a művészetet, és oly könnyednek látják, hisz oly nehéz. Nem könnyű a hamisságot tisztává varázsolni, főleg egy elhangolt hangszeren. De már csak egy óra és jön a teljes megaláztatás. Társaim "könyörgése" olyan idegessé tesz, hogy köpni-nyelni képtelen vagyok. De ezen túl kell esnem. A zenei életben le kell küzdenem a szégyenlősségemet, és ez igen jó alkalom. Le kell győzni a félelmeket. Én nem akarok egy rottweiler harapást az arcomon, hogy ráébredjek mennyit halasztottam és lépnek kellett volna. Meg kell tanulnom, hogy ne mások véleményétől függjek. Mert mindig lesz olyan, ki szeret, és olyan is ki nem. És meg kell tanulnom, hogy ne a negatív kritikákból tápláljam a disztímiámat, hanem a pozitív visszajelzésekből, hogy tápláljam az önmagam iránti bizalmat. The Naughty Veronica-nak igaza van. Ne érdekeljen a mások véleménye, mindig a magad boldogságával törődj. Mert az emberek csak eltaposnak, és lehúznak magukhoz.
Agyamba hatolt kettőség, ami gyilkol engem, gyilkolja a másikat. Ki vagyok én valójában a gonosz mutáns vagy a menekülő halálra ítélt? Kettőségem bajba sodort nincs menekvés itt a vég. Dögölj meg te ki eredetileg nem én vagyok, de bennem vagy takarodj. Égő sebeim forrása, te idióta utálatod szülöttei. Önutálat, vagy szimplán skizó, de érzem a fájdalmat. Harcolsz ellenem, harcolok ellened. De rohadtul nem tudom, hogy én kivagyok. Így hát aki most vagyok, te másik szűnj meg. Tükörbe nézve és csak a sebes arcomat látom, amit megvágtál. Vér folyik a pofámon, íze émelyít, szaga a halál kezdete. Töprengek azon, amikor te én vagyok a testembe, nem érzed-e a fizikai gyötrelmet? Vagy mosolyogva mazohista vágyaidat dédelgeted? Unlak már, megsemmisítelek téged, és önmagamat is, vagy ez a gondolat talán még egy énem aberrált ötlete? Legyőztél, nálad van a fegyver, de együtt végezzük.
Mint említettem, az Egyetlennek elmondtam a titkomat, hát elmondtam a másik illetőnek is. Elegánsan fogadta. Úgy vettem ki gondolat menetéből, hogy nem is igazán érti, miért hazudtam, hisz így is érdekes vagyok, és más, miért kell nekem ilyet tennem, hisz értelmetlen. És ő is, jó baráthoz méltóan megbocsátott. Meg köszönte, hogy őszinte voltam vele, és elmondtam. Igazából én azt sajnálom, hogy most mondtam el neki, évek múlva. De ő annyit reagált rá, hogy jobb később, mint soha. Ezért igazán Köszönöm, hogy itt vagy Nekem.[Ł] És ez vonatkozik az Egyetlenre is.[Ł] :]
Nos igen sosem elég. Az egyetlennek elmondtam az én féltve őrzött titkomat. És érdekesen fogadta. Nem az avval volt elfoglalva, hogy átvágtam éveken keresztül, hanem egészen más reakciója volt még pediglen „Örülök, hogy elmondtad, és nem értem, hanem magad miatt fontos ez igazán.” Nem szó szerint ezt monda, de ez volt a lényege. És köszönöm neki, hogy ez volt rá a véleménye. Nem az önzőség, amit egyesek produkálnak. De megint felvetettem magamban az ötletet… el kell mondanom még egy embernek. Nem azért, hogy próbálgassam neki mi a reakciója, hanem mert úgy érzem és ez kivételes, de szerintem ő is megérdemli, hogy megtudja. Szeretnék vele 100%-ig őszinte lenni, még akkor is, ha a fél életemből nagyzolás miatt hazudtam. Nos igen sose fogadtam el a sivár életemet, ezért csomó idióta dolgot kivetíttettem az életemre, ami csak az álmaimba szerepelt. Azóta változtak az idők, én is megváltoztam, és az emberekhez való viszonylásom is megváltozott. Akik már kezdetektől velem vannak, és nem hagytak ott azoknak köszönöm. Annak a durván 2 embernek. Persze ott van még az a plusz egy. Akivel nem tudom mi a helyzet, hisz annyiszor összevesztünk, és kibékültünk, bár most jóba vagyunk, de mi az igazság? Vele is szeretnék őszinte lenni, de számomra olyan kiismerhetelen, ennyire lehetetlen, hogy valakit ne tudjak megismerni 4 év alatt, vagy ennyit változik percek alatt? Szeretnélek végre igazán belülről megismerni te Nyilas. Még akkor is, ha ez lehetetlen. :] Visszatérve. A másik illető, akinek meg kell tudni a titkomat, meg fogja tudni, minél előbb remélem.
A titkos ajtó, ami mögött a babák lapulnak, előhozza zsigereidből a halálfélelmet, és érzed a halál szagát. Este mikor már álmaidba jársz, megtámadnak, körül vesznek, és elvágják a nyakad. Milyen szörnyű vég, és milyen groteszk halál. Értetlen ismerősök, akik kutatják halálod okát, de nem lelik. A babák szépen csöndbe, bazsalyognak, nevetnek a tudatlanokon, akik nem hisznek a túlvilági démonokban. És te, aki nem is gondolod, mi bújhatott meg a kis szekrényed titkos rései között, paranoia nélküli világodban békésen ugrándozol. Nem is figyelve a mocskos részletekre, megtámadnak az álnok gyilkosok, akik baba testet öltöttek, és fej tekergetve fojtanak meg legkedvesebb álmodba. De szerinted, van Isten. Szerintem, van szadista halál.
Sose értettem egyeseket, remények és álmok nélkül élik a való életet. Semmi menekülés, csak a puszta valóság, ami felemészti még a legerősebbet is. Amikor van kiút nem, használják és natúr halandóként élnek. Nem bűn, csak szomorú. Mindig az életben élni úgy, hogy nem szakadsz ki, amikor lehunyod a szemed és álmodozol, mazohizmus. Nem előírt kötelezettség, csak egy lehetőség megszabadulni mindentől. Vagy ők azok az emberek, akik felszínes érzelmekkel vannak felruházva, és nem hisznek semmiben?
