Igen. Elbizonytalanítottak, és rosszul esett. De még nem hagyhatom abba, még nem. Küzdenem kell, azért amit el akarok érni. Kezdetlegesen is ezen vagyok. Kisebb-nagyobb sikerekkel, de egyszer ezen is túllendülök, és a negatív kritikából is tanulhat az ember. De olyan kellemetlen, hogy az ember igazán a negatív kritikát tartja az emlékezetében. De a pozitív véleményt… soha… pedig többet ér. Ha azt érzi az ember, hogy támogatják akkor nem azért harcol, hogy elismerjék, hanem azokért harcol, akik elismerik. Bár ez oly szubjektív. De így másnap, már úgy érzem, mintha ezer éve történt volna, és nem tudom miért. Mellékesen…jó lenne, ha egyik ismerősöm nem zaklatna..kezd idegesíteni a létezése.
