11/24/2009

Kettős Énség.

Agyamba hatolt kettőség, ami gyilkol engem, gyilkolja a másikat.
Ki vagyok én valójában a gonosz mutáns vagy a menekülő halálra ítélt?
Kettőségem bajba sodort nincs menekvés itt a vég. Dögölj meg te ki eredetileg nem én vagyok, de bennem vagy takarodj. Égő sebeim forrása, te idióta utálatod szülöttei. Önutálat, vagy szimplán skizó, de érzem a fájdalmat. Harcolsz ellenem, harcolok ellened. De rohadtul nem tudom, hogy én kivagyok. Így hát aki most vagyok, te másik szűnj meg. Tükörbe nézve és csak a sebes arcomat látom, amit megvágtál. Vér folyik a pofámon, íze émelyít, szaga a halál kezdete. Töprengek azon, amikor te én vagyok a testembe, nem érzed-e a fizikai gyötrelmet? Vagy mosolyogva mazohista vágyaidat dédelgeted? Unlak már, megsemmisítelek téged, és önmagamat is, vagy ez a gondolat talán még egy énem aberrált ötlete? Legyőztél, nálad van a fegyver, de együtt végezzük.