Pénz és Hatalom!

Nem tudlak most kinevetni. Nem tudlak most megszégyeníteni, nem tudlak most utálni. Az Én lelkem is fáj, az én gondolatom is csak egy dolgon jár. Bennünk mindig is csak egy közös volt. A vágy, ami hajtott, de mind a ketten máshogyan akartuk ezt a vágyat. Hozzád egy Istenség kell, hogy megfejtsen, Te magad se tudod igazán, mit szeretnél. Sanyargatod magadat értelmetlenül, amivel engem is kínzol, miért gondolsz a múltra? Miért akarod felszakítani azt, ami már behegesedett 7 év alatt? Ne tépd szét a fájdalmat, ne akarj olyat ami lehetetlen. Ne hiányold azt, akiben nem látod önmagadat. Összeestél, és nincs kiben bíznod, tudom, de mást sem akarsz, csak bízni. De Te még magadba se bízol és emiatt másban se fogsz. Tudom, hogy halott szeretnél lenni, és Te is tudod, hogy másra se vágyok, csak a barna föld pihentető nyugalmára a harmatos fű zengése alatt. Feküdni, oszlásod végéig, a lelked egy dobozba zárva, az elméd szétesve. Legyünk bátrak, és gyilkoljunk olyat, akit a legjobban utálunk! Gyilkolj meg, Én pedig Téged! Játsszuk el nász táncunkat, és vérezzünk el nász éjszakánkon.

"8 éves kislány verte a farkam"- Statisztika!

"8 éves kislány verte a farkam"- Valaki így talált rá a blogomra! Köszönöm!(:
Remélem jól tette a dolgát a kisasszony!

Érzelmi szex!

Ez olyan vidám és színházias! Egyszerűen, pazar! A döntés képtelenség mindig is nagyúr volt a kispolgároknál! De sose gondoltam volna, hogy ennyire! A hazugság és annak lappangó gondolatai, a hirtelen idiotizmus remek dologhoz vezet! Gyűlölet, harag, düh? Szexuálisan kielégíti az agyamat ezek szavak hallatán! Mily' precíz buziskodás a társadalommal! Oh-hah, de várjuk egy kisebb fajta pillanatot! Van a fogalom mely' tükrözi önmagában a szerelmet. Úgy hívják, Baszottság! Ennek a baszottságnak a tekintete retkes és taszító. Egyben pedig a förtelem fellegvára. Hogy ez mind mit jelent? Ez jelenti, az amikor a katarzis helyzeted a hüvelyedben érzed, a tekinteted szűkül a tested felszabadul. Vagy az orgazmussal keverem? Fogalmam sincs, vékony réteg választja el a kettőt, ahogyan a gyűlölet és a szeretet. De beszéljük vidámabb dologról! Mint például...a rektális gyönyörökről! A rektális elhelyezkedésnek az egyetlen biztos pontja a termékenyítés kizárása. Ez a kizárás önmagába foglalja azt a tény, hogy ami egyszer bekerül, és benne maradnak maradványai, soha se fog kicsírázni. Legfeljebb AIDS-ben fog megdögleni, de partnere válogatja! Miután valahol a végbelem egészen végében találhatóak a papucsállatkák távól a méhemtől-férfiak esetében is- soha se lesz ennek a rektális közösülésnek eredménye. Részemről, a seggedbe való élvezés, igazán hatalmas orgazmus előzetese volt!

Au revior; Baby!(:

Hmm..már nem is emlékszem miért írtam. De már ismertem a férget!(: Annál dögebb élőlényt sose láttam...

"Emlékszem még utolsó pislogásomra. Ez az életem meséje, és életem romba döntőjéről szól! Emlékszem még a reggelemre, amikor láttam az embereket, a bánatban, az esőben. Most már látom magam körül, a vöröset. Érzem a semmit, érzem a fizikai szenvedést. Kérdeztem, de nem válaszolt, hisz miért? Láttam az ablakban, és csodáltam a testét az ősz vadszíneivel ötvözve. Éreztem, hogy máshova vezet, és nem értettem. Mi a baj kedvesem? Éreztem a mondatait…

-Ooh, édesem, mily szép vagy ma reggel az ősz színeibe öltözve. Milyen ellen állhatatlan a szemed zöldje, és milyen édes a mosolyod!
-Nos, kedvesem, tévedés! Bár szeretlek, de ez a megváltás mosolya.

-Igazán, és mi a következő lépés miután létre jő’ terved?

- Igazság szerűen, semmi, de hidd el kevesebbet szenvedsz majd mint Rennee, igazából nekem is kellemetlen lenne.
-Megijesztesz…mire készülsz, meséld el!
-Szeretlek! Látlak a szürreális őszben, érzem, ahogy a hideg átölel, és megfolyt minket, Szerelmem! De mindennek vége van egyszer, Rose, így nem tudok élni!

Léket ütöttek szívembe ezek a szavak. Miért, miért nem lehet így élni, mi a baj? Választ sosem kaptam, csak kegyelemdöfést! Odakúsztam a tökűrhöz, és azt láttam, amit nem akartam! A mosolyt, ami mindennek a közepét véget vetette, és mindennek a kezdetét elpusztította. Láttam, a haragos szemeket, a gonosz vigyort, le se törölhettem, uraltál, Elizabeth! Láttam, ahogy hasamból folyik a vörös nedv, ami élteti naiv szívemet, s még reméltem, utolsó pillanataimban is! De rajta láttam a mosolyt, azt a kibaszott mosolyt! Neki nem fáj, hisz ő tette, ő volt a gyilkos, a szuicide önmegvalósító!

-Miért tetted, miért?

- Véged van, veled pusztulok, ez volt az álmod Kedvesem!

-De nem így, hisz én szeretlek, elváltoztatott a kép mit láttál!
- Látod, amit én? Szabadságot, s reményt, a reinkarnáció már kettős, nem leszünk egy test rabjai!

- Ellenem harcoltál! Ez volt a világ legszebb megtestesül nárcizmusa a skizofrénia állapotában! De értelek már, te Patkány, szabadulsz önzőséged miatt! Nem akarsz velem lenni, hát ezt mond, előbb végeztem volna magunkkal, mint, hogy te egocentrikus hajlamaid miatt vérezzek el a koszos parkettán!

- Nem kell a szentbeszéd Rose! Félsz a haláltól, félsz a magánytól! Nem tetted volna meg, gyáva féreg, s még én az egocentrikus. Szégyen! Itt te vagy az egyedül, ki nem viselte el volna a szabadságvágyamat!

A fésülködőasztal már rég belepte a halál folyékony váladéka. A padlón feküdtem, de ő tovább se hagyta abba öldöklésünket! De gondolkodtam… Mi van, ha életben marad a test, de valamelyikünk veszni fog? Rájöttem, nincs minden veszve, teszek érte, hogy célt érjek! Ordibáltam, sikítoztam, őrjöngtem, és sírtam! Kis idő után hallottam, egy nagy puffanást, az ajtó volt, a szomszéd előtt leborult, mint szerviens a Gazdája előtt! Meglátott, s ledermedt, rohant a testemért, felkapta, lefektetett, utána pedig elájultam, és semmire sem emlékszem mai napig. Egy kórtermen ébredtem, sok sérült körülöttem. Öltések voltam hasamon négy vagy öt is lehetett, a sebek mélyek voltak, éreztem. De a nővérem rám üvöltött, hogy a kötésemet ne bontsam ki, hisz elfertőződnek a sebeim. De szívesen néztem volna még a sebeimet, mit okozott ez a szemét! Miután az állapotom stabilizálódott, egy külön kórterembe vittek, hol senki se volt, csak én és… És ő hol van? Beszéltem hozzá, néztem őt az ablakban, de nem mondott semmit. Magamat láttam, csak is magamat. Már senki se volt bennem, csak is én! Már tudom, ki a magszemély, és tudom ki az ki betolakodott kastélyomban. Tudtam, hogy szabad vagyok most már, de még is sírtam, mert elvesztettem kit szerettem. A szépségem még mindig elragadó, de a személyiség kit szerettem, elveszett. Élvezem ezt a pillanatot. Kint ülök az ablakban, s írom a naplómat, mi új életemről szól, de a bekezdés mindig a kezdet, és a feledés martaléka lesz. Úgy érzem, kiismertem annyira, hogy tudjam, mit írt volna, s ezt a jegyzetet neki szánom, az ő éne írta, az én szavaimmal. Tudom, hogy Rose ezt írta volna! De mégis, én nyertem, szabad lettem, s új élet áll előttem! Én Elizabeth, megöltem szerelmemet, saját manipulatív önzőségem révén, és tönkre teszem azt, amit eddig is akartam! Önmagamat és lelkemet, mert én uralom eme jelentéktelen gondolatokat! Rose, szeretném, ha tudnád, nem sokára találkozunk a pokolban, és végleg leszámolok veled, mit tettél velem! Rose szavaival élve, Au Revoir!

1987, Anglia, 881-es kórterem, Miss.Elizabeth."

Kami-Sama jön-Shinigami megy

Tudtommal eltűntem egy időre. Rettentő hosszú időre. Érthető, mivel ami érzelmileg sivár, vagy éppenséggel olyannal nem rendelkezik, amivel esedékes lenne, nem tudja kibontakoztatni azt sem ami valahol..él?! Kételyes, de az is lehetséges, hogy szerelmes vagyok az árnyékomba. Apropó! Igazán édes egy árnyék. Eltűnésem oka az önmagam megvetése, az az abban a hitben élni, hogy nem létezik..nos, hogy Ő nem létezik, holott tudom, hogy létezik. Benne van a szívembe..csak egy utat tévesztett, és eltévedt. Vagy lehet teljesen másról beszélek, és teljesen mást tenne a helyembe/helyében. Most sem érted, igaz? Sose fogod érteni.(: Nincs amiért dühös lehetnék, így azt se tudom teljesíteni amit eddig. Az eddigiekhez képest az aszexualitás- még, ha ez észrevehetetlen- megelőzi a perverziót. Minden átalakul egy másik fogalommá, egy másik tetti. Irreális olyan álomba kergetni magamat, hogy higgyek abba, minden visszatér, mint azonos a bizonyos télen. Sosem leszek/lesz/leszünk a régi/régiek, mindenesetre a zordság, amiért oly' régen esedeztem, megszületett. Mikor még régen vágytam rá, sose jött el. Miután közömbössé vált, megjelent, és elfoglalt. Nem tudok másra gondolni, mintsem arra amire régen, ami örök pofátlan, és becsmérelt gondolat, de sose fogok neki szabad utat engedni, mivel léteznek olyan dolgok amitől a gyengédség erőre kap, és megöl. Így hát, mind arra amit eddig akartam egy halott fogalom egy halott érzelem. Talán ezt akartam mindig is kiirtani csak éppenséggel pont nem őt sikerült, hanem az összes többit. Ezentúl, írok a saját semlegességemről. Enjoy b!tches!

Szerelmem Levelének

"Kedves Rennee!

Bár groteszk, pont így szólítanom Téged. Ismerem már a dühöt mit irántad érezni fogok. Tudd meg, gyűlöllek. Mind hazugság, így olvasd soraim. Mélyen féltékeny vagyok azokra, akik számomra senkik, de számodra Ők mindenek. Sose tudtál szép embereket szeretni, igaz? A barátaidat szépség alapján, ellenséged intelligencia alapján válaszd. Ahogyan az Isten is megírta. Ez a kettőnk közti hatalmas gát, én tudom mi az a Gyönyör, te tudod mi az a Szeretet. Talán ez benned oly' elragadó, hogy érzel, ameddig én közömbösen kihasználok minden egyes lélegzetet. A disztímia fojtogat, mikor eszembe jutsz, de legszívesebben még is halottan ölelnélek. Hangom a Te nevedet kántálja, de az utálat nem ér el addig. Aurám szürkül, minden egyes betűd kiöl belőlem mindent érzelmet, Te vagy az én kéjfogojtóm bármennyire is távol áll Tőled vágyaim kielégülése. Istenség létemre menekülök előled, de egyszer feledek, és egyszer szűnök meg. Te pedig egyszer fulladsz bele kötelembe, Édes Szerelmem!

1862. SohaVeled. 881. "

Rossz kislány! Pfuuj!

Lolita létemre milyen szemérmetlen vagyok. Biztosan a látens szexuális vágyaim tehetnek róla... De ki ne szeretné Istennek képmását?![Ł]