Sose értettem egyeseket, remények és álmok nélkül élik a való életet. Semmi menekülés, csak a puszta valóság, ami felemészti még a legerősebbet is. Amikor van kiút nem, használják és natúr halandóként élnek. Nem bűn, csak szomorú. Mindig az életben élni úgy, hogy nem szakadsz ki, amikor lehunyod a szemed és álmodozol, mazohizmus. Nem előírt kötelezettség, csak egy lehetőség megszabadulni mindentől. Vagy ők azok az emberek, akik felszínes érzelmekkel vannak felruházva, és nem hisznek semmiben?
