Szerelmem Levelének

"Kedves Rennee!

Bár groteszk, pont így szólítanom Téged. Ismerem már a dühöt mit irántad érezni fogok. Tudd meg, gyűlöllek. Mind hazugság, így olvasd soraim. Mélyen féltékeny vagyok azokra, akik számomra senkik, de számodra Ők mindenek. Sose tudtál szép embereket szeretni, igaz? A barátaidat szépség alapján, ellenséged intelligencia alapján válaszd. Ahogyan az Isten is megírta. Ez a kettőnk közti hatalmas gát, én tudom mi az a Gyönyör, te tudod mi az a Szeretet. Talán ez benned oly' elragadó, hogy érzel, ameddig én közömbösen kihasználok minden egyes lélegzetet. A disztímia fojtogat, mikor eszembe jutsz, de legszívesebben még is halottan ölelnélek. Hangom a Te nevedet kántálja, de az utálat nem ér el addig. Aurám szürkül, minden egyes betűd kiöl belőlem mindent érzelmet, Te vagy az én kéjfogojtóm bármennyire is távol áll Tőled vágyaim kielégülése. Istenség létemre menekülök előled, de egyszer feledek, és egyszer szűnök meg. Te pedig egyszer fulladsz bele kötelembe, Édes Szerelmem!

1862. SohaVeled. 881. "

Rossz kislány! Pfuuj!

Lolita létemre milyen szemérmetlen vagyok. Biztosan a látens szexuális vágyaim tehetnek róla... De ki ne szeretné Istennek képmását?![Ł]

Nyiktonye!*-*

Hoppá..Töröltem a másik blogomat..Direkt volt!Kegyetlen.. Majd egybe hozom a kettőt..Jajj..Bánatbánat. Sok lesz a címkém..

Ahahah..Mily' dicsőség!

Ooh, Te gonosz Isten! Eddig saját magamtól fosztottál meg félelemből, de mikor nem figyeltél, visszatértem.: ) Édes skizofrénia. Elkezdem újonnan értelmetlen, és vérfagyasztóan fájdalmas önrombolásomat, szabadságom és szemem tisztulása tiszteletében. Újból érzem ahogy a szívem csoffad. Természetesen értelmetlen megkeresni ennek okát. Szimpla önszórakoztatás. De az Egyetlenem-kit mindig így hívok- Velem marad. Ez mily' egyértelmű, hisz élni se tud nélkülem! De én se nélküle. Annak ellenére, hogy Vele hányszor játszottam ezt el. Ohh, szofisztikáltságom, térj vissza hozzám, és ígérem nem vetlek el. Ahogyan titeket...Apránként!

MókaMóka~Habostora~

Mindenki vesztére, és a szignifikánsok örömére, visszatértem! Igazán grotesque. Az embernek szinte több hónapos veszteség kell ahhoz, hogy rájöjjön a Sznobságra. Ahogy a mostani felfogással élve, az Érzéketlenség befogadott házába, én pedig örömmel beléptem küszöbén és piócaként kivégeztem és átvettem helyét. De Kedvesem, most Hozzád szólok! Egyszer megegyeztünk, tartsd magad ehhez. Ha átveszem ezt a testet, és én uralom, te mostantól megszűntél. Nem élheted át az érzelmeket, és nem táplálhatsz vágyat iránt. Az egyetlen dolog ami fontos, a Gyönyör!