Ooh, Te gonosz Isten! Eddig saját magamtól fosztottál meg félelemből, de mikor nem figyeltél, visszatértem.: ) Édes skizofrénia. Elkezdem újonnan értelmetlen, és vérfagyasztóan fájdalmas önrombolásomat, szabadságom és szemem tisztulása tiszteletében. Újból érzem ahogy a szívem csoffad. Természetesen értelmetlen megkeresni ennek okát. Szimpla önszórakoztatás. De az Egyetlenem-kit mindig így hívok- Velem marad. Ez mily' egyértelmű, hisz élni se tud nélkülem! De én se nélküle. Annak ellenére, hogy Vele hányszor játszottam ezt el. Ohh, szofisztikáltságom, térj vissza hozzám, és ígérem nem vetlek el. Ahogyan titeket...Apránként!
