Nem érzem magamba a düh jeleit. Nincs benne, hiányzik egy részem. Szomorú vagyok és letört. Mondhatnám neutrális, már oly megszokott. Nem tudom, mit érzek, de tudom, hogy meglennék nélkül. A szemem már kiszáradt, sírni nem tudok, de ha tudnék, azt tenném. Gyenge maradtam. Nem szabadultam meg az érzéseimtől. Frusztrál. Hagi játéka igazán szép, illik a hangulatomhoz. Ez az egyetlen egy dolog, ami most felvidít. És egyetlen egy személy. Keveset beszélek vele az elmúlt hónapokban, és nagyon bánom. Vagyis ez nem igaz, mert nem én tehet róla, ezért nem bánhatom. Ajánlott nekem egy pályázatot. Még fizetni sem kell érte, ha részt akarok rajta venni. Novellát, vagy kisregényt kell írni. Részt veszek rajta, mert semmit sem veszítek vele. Max egy hozzáértő véleményezi nekem. Tanulok a hibáimból, és jobb leszek. Így hát fel a disszociatív személyiségzavaros aberrált novellájára. Arigato!
