Lehet, hogy egy fehér szobában fekszem lebilincselve, és ezt csak képzelem? Nem is ez a valós életem? Csak egy látomás, egy skizofrén látkép, hogy itt ülök, és gondolataimat betűkbe foglalom. Semmisem valós, csak a képzelet szülöttei, a kiút a magányból. Nem tudom, de ha ez egy álom, miért ily kegyetlen? Ez vagy ez mazohista álom? És ebben az ön szadista álomban, is álmodok a jövőmről, a beteljesülni vágyó dolgokról? Kegyetlen a tudat, kegyetlenek az érzelmek, kegyetlen, hogy mazohista látképben élek, és követ a halál.
